Hogyan találjuk meg és javítsuk ki a CCTV holttereit

Mi okozza a vakfoltokat

A holtfoltok akkor fordulnak elő, amikor egy megfigyelt tér bizonyos részei kívül esnek az összes telepített kamera látóterén. Ezeket a berendezésválasztás, a fizikai környezet és a tervezési hibák kombinációja okozza. A kiváltó okok megértése az első lépés a kiküszöbölésük felé.

A rossz objektívválasztás a leggyakoribb bűnös. Ha a tervezett lefedettségi területhez túl szűk objektívet választ, olyan látófolyosót hoz létre, amely mindent elkerül oldalt. Például egy 12mm-es objektív 1/2.7"-es szenzoron nagyjából 30°-os vízszintes FOV-ot ad, ami nagyon szűk ahhoz, hogy egyetlen helyről lefedjen egy széles helyiséget.

A rossz felszerelési pozíció tovább súlyosbítja a problémát. A túl magasra szerelt kamera növeli a lefelé néző szöget, csökkentve a hatékony vízszintes hatótávolságot. A túl alacsonyra szerelt kamerát bútorok, emberek vagy berendezések akadályozhatják. A legtöbb beltéri alkalmazásnál az optimális felszerelési magasság 2.7-3.5 méter.

A fizikai akadályok, például tartópillérek, magas polcrendszerek, válaszfalak és kültéri fák vagy sövények, elzárják a kamera látóvonalát. Ezek az akadályok árnyékzónákat hoznak létre, amelyeket egyetlen kamera sem tud lefedni, tekintet nélkül az objektívre vagy a felbontásra.

A nem elegendő kameraszám gyakran annak következménye, hogy a költségvetési korlátok elsőbbséget élveznek a lefedettségi követelményekkel szemben. Minden kamerának véges a látótere, és semmilyen ügyes elhelyezés nem tudja elérni, hogy három kamera egy összetett környezetben hat kamera munkáját végezze.

A helytelen kameradöntési szög finom, de gyakori probléma. A kamera túlzott lefelé döntése csökkenti a vízszintes lefedettségi távolságot. A túlzott felfelé döntés a közeli teret fedetlenül hagyja. Általános megfigyelésnél a vízszintestől mért 15° és 30° közötti döntési szög adja a közeli és távoli lefedettség legjobb egyensúlyát.

Gyakori holttér-helyek

Bizonyos területek következetesen kimaradnak a CCTV-tervekből. Ha ezeket a helyeket előre ismerjük, akkor a tervezés során nem kell a telepítés után felfedezni őket.

Alaprajzi elemzési módszer

A szisztematikus alaprajz-elemzés a legmegbízhatóbb módja a holtterek azonosításának, mielőtt bármilyen berendezést megvásárolna vagy telepítene. Kövesse az alábbi lépéseket a megadott sorrendben:

Kameraátfedési stratégiák

A stratégiai kameraátfedés a holtterek kiküszöbölésének elsődleges módszere. A cél nem a lefedettség pazarló megkettőzése, hanem annak biztosítása, hogy minden kritikus terület látható legyen legalább egy kamerából, a határokon szándékos átfedéssel.

A szomszédos kamerák között 15-20%-os FOV-átfedésnek kell lennie. Ez az átfedés biztosítja, hogy ne legyen rés kisebb eltérések, az objektív képszéleinél fellépő torzítás vagy a szerelési pozíció kisebb pontatlanságai miatt. Átfedés nélkül még a szomszédos kamerák közötti 2°-os eltérés is több méter széles vak sávot hozhat létre távolabb.

A keresztlefedés az a technika, amikor a kamerákat úgy helyezik el, hogy mindegyik lássa a szomszédja holt zónáját. Például az A kamera lefedi a B kamera vak kúpját (a közvetlenül B alatti területet), a B kamera pedig az A kamera vak kúpját. Ez a leghatékonyabb mód az egyes kamerák alatti eredendő holt tér megszüntetésére további egységek nélkül.

Folyosókon a leghatékonyabb elrendezés az, ha mindkét végén egy-egy kamera néz egymás felé. Ez teljes lefedettséget biztosít a folyosó hosszában, és két arcképet ad mindenkiről, aki végigmegy rajta: egyet közeledés, egyet távolodás közben. Egyetlen folyosói kamera mindig csökkenő pixelsűrűséget hagy a távoli végén, és a közeli végét (a kamera mögött) teljesen lefedetlenül.

Nyílt területeken a háromszögelő elhelyezés adja a lefedettség és a kameraszám legjobb egyensúlyát. Három kamera egy háromszög csúcsaiban, mindegyik a középpont és a szemközti oldal felé fordítva, átfedő lefedettséget hoz létre minimális holt térrel. Ez hatékonyabb, mint a kamerákat egy vonalban elhelyezni, ami az oldalakat fedetlenül hagyja. Nagyobb nyílt területeken terjessze ki a mintát átfedő háromszögek rácsává.

Nagylátószögű és teleobjektív közötti kompromisszumok

Az objektív kiválasztása közvetlenül meghatározza mind a lefedett területet, mind a rögzített részletek szintjét. Minden objektívválasztás kompromisszum a lefedettség szélessége és a távolsági pixelsűrűség között.

A nagylátószögű objektívek (2.8mm) nagyobb területet fednek le, de ugyanannyi pixelt szórnak szét sokkal szélesebb jeleneten. 10 méteren egy 2.8mm-es objektív 4MP-es kamerán nagyjából 60 PPM-et ad, ami elég észleléshez és megfigyeléshez, de arcfelismeréshez nem. A nagylátószögű objektíveket általános területfelügyeletre használja, ahol a tevékenységet és mozgást kell látni, nem egyéneket azonosítani.

A szűk látószögű objektívek (6mm és fölötte) kisebb területre koncentrálják a pixeleket, sokkal több részletet adva távolról. Egy 6mm-es objektív ugyanazon a 4MP-es kamerán nagyjából 120 PPM-et ad 10 méteren, ami elég felismeréshez. A szűk objektíveket konkrét, nagy értékű célpontokra használja, mint az épületbejáratok, a pénztárak környéke és a rendszámrögzítési pontok.

A varifokális objektívek (2.8-12mm) rugalmasságot kínálnak a telepítés során, lehetővé téve a szerelőnek, hogy a helyszínen finomhangolja a FOV-ot. Drágábbak, és jellemzően valamivel gyengébb optikai minőségűek, mint a fix gyújtótávolságú objektívek. A motoros varifokális objektívek távolról is állíthatók, ami hasznos szezonális változásoknál vagy fejlődő lefedettségi követelményeknél.

Ökölszabály: használjon nagylátószögű objektíveket az általános lefedettséghez és a helyzettudathoz, és párosítsa őket konkrét célpontokra irányított szűk látószögű objektívekkel, ahol azonosítási szintű részlet szükséges. Ez a rétegzett megközelítés szélességet és mélységet is ad anélkül, hogy túlzott számú kamerára lenne szükség.

Telepítés előtti tesztelés

Egyetlen terv sem tekinthető teljesnek, amíg a valós környezetben nem ellenőrizték. Az alaprajzi elemzés a legtöbb vakfoltot azonosítja, de a fizikai tesztelés azokat is észreveszi, amelyek csak három dimenzióban és valós körülmények között válnak nyilvánvalóvá.

Sétatesztes módszer: egy személy járja végig a megfigyelt tér minden területét, míg egy másik figyeli az egyes kamerák élő képét. A sétálónak szisztematikus mintát kell követnie, előbb a kerületet, majd a belső rácsot, és meg kell állnia a kulcspontokon, például a bejáratoknál, a sarkoknál és az akadályok mögött. Minden olyan terület, ahol a sétáló eltűnik az összes kamera látóteréből, holt tér, amelyet a végleges felszerelés előtt orvosolni kell.

Tesztelje a nap különböző időszakaiban. A fényviszonyok drámaian változnak reggel, délben és este. Egy kamera, amely nappal tiszta lefedettséget ad, délután elvakulhat az ablakon át beeső közvetlen napfénytől, vagy éjjel a járművek fényszóróinak vakításától. Tesztelje minden kamerapozíciónál a legrosszabb fényviszonyok mellett.

Ellenőrizze, hogy az IR lefedettség megegyezik a látható fényű lefedettséggel. Sok kamera éjjel infravörös megvilágításra vált. A beépített IR LED-ek tényleges hatótávolsága rövidebb lehet a kamera nappali hatótávolságánál, ami valójában éjszakai holt teret hoz létre a FOV távoli végén. Egy nappal 20 métert lefedő kamera az IR-jével talán csak 15 métert világít meg. Kiegészítő IR-megvilágítókra vagy külső világításra lehet szükség a teljes éjszakai lefedettség fenntartásához.

Tesztelje a tényleges rögzítési felbontással. Az élő nézet gyakran magasabb felbontást vagy képkockasebességet jelenít meg, mint amit ténylegesen rögzítenek. Egy jelenet, amely az élő monitoron tisztának látszik, visszajátszáskor homályos vagy pixeles lehet. Mindig ellenőrizze, hogy a rögzített felvétel biztosítja-e a szükséges részletességet, a teszt-felvételek tényleges tárolási felbontással és tömörítési beállításokkal való visszajátszásával.